És íme a kisvárosi idilltől el nem szakítható instrumentum. A királyi várost immár nem csupán az Árpád-kori szimbólumok, vagy az erkélyhez rögzített pallosjogra emlékeztető vágott kar, hanem  a novus ordo judiciarius posztmodern parafrázisaként, maga a SZERSZÁM jelneníti meg. A vidéki szerszám, amely a politikai pajszerkodás egyik nagyszerű példájává is válhat. 

Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban... És íme újra megjelenik a hajdani székvárosban

A pajszer történe visszavezethető a bronzkorig, de használata a cyber érában is aranykorát éli.

Manapság metafizikai valósággá vált. A szerszámok ontológiai mivolta, a kéz, a  vas és a funkció hármasa olyan valósággá vált, ahol a szerszám túllépve önmagán önálló entitássá nem is, de olyan attribútummá vált, ami a szeretet mindenvalóságát hivatott jelenvalóvá tenni.

Míg réges-régen, a történelem előtti dőkben a létezés alapja, az egzisztencia gyámköve volt, ma már a mindenhova behatoló szeretet misztériumává vált.

És eljutottunk a pajszer doxológiájához. Ez az ácsok, mackósok, lakatosok letisztult eszköze, megtisztulván az egzisztancia nyomorúságától, átlépve a cyber térbe, sőt ezt a dimenziót is meghaladva, a már mindig is létező valóságban a szeretet fundamentumává vált.

Meditációnkhoz most vegyünk egy elő egy pajszert. A SZERSZÁMOT magát. Amennyiben ezzel nem rendelkezünk nézzük az alábbi galériából az egyiket, amelyik személyiségünkhöz, szakmánkhoz, hivatásrendünkhöz, élethelyzetünkhöz közelebb áll.

Elmélkedjünk....

Az egyszerű

A tökéletes

A funkcionális

A letisztult

A puritán

Elmékedésünket kezdhetjük szabad asszociációval, akár a hajnali ajtók zártságára, akár az elzett zárak gyarlóságára gondolva. Szakemberek elindulhatnak az emeltyűk, de akár a logisztikai központok kéziraktáraiban fellelhető gyakran használt ismerős acéljától, vagy az áruházak polcain magányosan heverő, a családapákra váró háztatrási acélszerszám árvaságát a lakásajtó feltárásában szublimáló mozzanatától is.

A pajszer legyen veled, testvérem és gyermekeiddel. Úgy legyen.